Ásványkincsekben gazdag ország

Kína hatalmas feketeszénkészletekkel rendelkezik, és a szénbányászatban – több mint 1 milliárd tonnás évi termeléssel- világelső. A legfontosabb bányavidék a Mand­zsu-medencében található. Itt a külfejtéssel elérhető szénrétegek helyenként 120-130 méter vastagok. A kőszéntelepek Észak-Kínában több helyen is a felszínre bukkannak. (Nem véletlen, hogy a kínaiak már az i. e. 2. században ismerték a széntüzelést. Ma is sok ezer kis falusi bánya működik, és a csákánnyal, lapáttal, talicskával felszerelt mun­kabrigádok egy-egy szűk körzet ellátására összesen évi 300 millió tonna szenet ter­melnek ki.)
A Mandzsu-medencében, Észak-Kínában és a Jangce vidékén kiváló minőségű, gazdag vasérckészleteket tártak fel a kokszolható szén közelében, ami eszményi feltételeket nyújt a vaskohászat fejlesztéséhez. Kína bővelkedik acélötvözőkben (külö­nösen volfrámban, molibdénben és mangánércben), amelyekből sok jut kivitelre. A leg­több színesfém ércei is elegendő mennyiségben állnak rendelkezésre.
Az elektromos áramot főleg széntüzelésű hőerőművek, kb. 1/5-részben pedig vízerőművek szolgáltatják. Az utóbbiak között rengeteg a kicsiny, egy-egy falu vagy kis város igényeihez szabott áramfejlesztő. Nagyobb kőolajkészletekre csak a 60-as években bukkantak Északkelet-Kínában. Újabban nő a kontinentális talapzaton folyó termelés is. A szénhidrogének fogyasztása gyorsan emelkedik, ezért a felszínre hozott kőolaj ma már nem elegendő, egyre többet kell külföldről behozni.