Beutazó turizmus

Kínában az ország történelme, gazdag kultúrája, színes helyi szokásai egytől-egyig fontos vonzó tényezőt jelentenek a beutazó turizmus fejlődéséhez. A „nyitás és reform”" politikájának bevezetésével megkezdődött a turizmus, mint iparág fejlődése. Kína 33,2 millió turistaérkezésével 2001-ben a világ ötödik legnagyobb turisztikai desztinációjává vált. Az 1994-ben regisztrált 19,2 millió beutazó turistaszám évente átlagosan 8,2%-kal emelkedett. A WTO előrejelzései szerint Kína 2010-ben már 61,8 millió, míg 2020-ban 130 millió nemzetközi turistát fogad majd, ami 7,8%-os éves növekedésnek felel meg a 2000 és 2020 közötti időszakban.

A nemzetközi turizmusból származó bevételek nagysága 1990-ben 2,2 milliárd USD volt, mely érték több mint nyolcszorosára emelkedett 200l-re, és elérte a 17,8 milliárd USD-t (évi átlagos 21%-os növekedés).

2000-ben a legtöbb turista, mintegy 21 millió fő, Hongkongból és Makaóról, valamint Tajvanról, azaz a jogilag az országhoz tartozó, a WTO számítása szerint mégis önálló küldőpiacot alkotó területekről érkezett Kínába. A kínai statisztikák szerint külföldi országoknak minősülő küldőpiacok közül a küldőpiacai Japán (2,2 millió fő), Dél-Korea (1,3 millió fő), Oroszország (1,1 millió fő) és az Egyesült Államok (0,9 millió fő) voltak.

Általában elmondható, hogy a Kínába történő, turista célú beutazás egyelőre elsősorban utazási irodák szervezésében, csoportosan ajánlott. A nyelvi nehézségek, a kulturális különbségek, a még formálódó turisztikai infrastruktúra miatt az egyéni turizmus kevésbé ajánlott. Sok kérdésben eltérő szabályozás tapasztalható az egyes tartományokban és városokban, ezért helyi idegenvezető nélkül igen nehéz eligazodni.