Az ország gazdasági fejlődése

A kínai tengerparton 1516-ban vetettek horgonyt az első európai hajók, amelyek megindították a kereskedelmet a kulturálisan és technikailag fejlett Kína és az európai kereskedő országok között, főként az angolokkal, a hollandokkal és a spanyolokkal. A kereskedelem sokáig Kína javára virágzott, ezért a kereskedelmi mérleg egyensúlyának helyreállítása érdekében a XVIII. század végén a britek bátorítani kezdték a kínai lakosok ópiumvásárlását, amely a későbbiek folyamán az ország hanyatlásához vezetett. Az 1840-ben kitört ópium háború végeredménye volt többek között az a britek javát szolgáló egyezmény is, aminek alapján Hongkongot ki szakították Kínából, és brit fennhatóság alá helyezték.

A 20. század első felében az országban káosz uralkodott, a hatalomért különböző erők versengtek. Kínában gyakoriak voltak ekkor a politikai zavargások, melyek lezárásaként a második világháborút követő polgárháborúban Mao Ce Tung fegyveres csapatai ragadták magukhoz a hatalmat. 1949. október l-jén Mao Ce Tung bejelentette a Kínai Népköztársaság megalapítását, amelyet követően a kommunisták, szovjet mintára, diktatórikus egypártrendszert és szocialista tervgazdaságot alakítottak ki Kínában.

A kommunista Kínában jelentkező nehézségek a rendszer átalakítására kényszerítették az ország vezetését. A „nyitás és reform” politikájának 1978-as bevezetését követően a kínai gazdaság jelentősen átalakult és gyors fejlődésen ment keresztül. 1991 és 1995 között a GDP éves növekedése 12%-os, 1996 és 2000 között pedig 8%-os volt. Az egy főre eső GDP az elmúlt 20 évben a hétszeresére emelkedett, ami jelentős eredmény a világ legnépesebb országa esetében.