Kína gazdasága napjainkban

A kínai gazdaság teljes GDP-je 9 milliárd jüan volt 2001-ben (ez átszámítva 1080 milliárd USD­-nak felel meg), amely 7,3%-os növekedést jelent 2000-hez képest. Vásárlóerő-paritáson számítva a gazdaság teljesítménye 5560 milliárd USD, ennek alapján a kínai a világ második legnagyobb gazdasága az Egyesült Államok után. Az egy főre eső GDP ugyanakkor 4300 USD/fő, ami az ukrán egy főre eső GDP-vel van egy szinten. A nemzeti össztermék legnagyobb része az ipari teljesítményből származott (49,3%), a szolgáltatások a GDP egyharmadát, a mezőgazdaság pedig a 17,7%-át adták a GDP-nek 2000-ben. Kína hatalmas területű, és jelentős különbségek vannak mind a gazdasági fejlettség, mind pedig a lakosság jövedelme tekintetében az egyes területek között. Nagy eltérések figyelhetők meg a városi és a vidéki területek között, gyakran pedig az egyes nagyvárosokon belül is. Az egy főre eső GDP tekintetében első tíz helyen álló önkormányzat, melyben a lakosság 35,87%-a él, az ország GDP-jéből 64,89%-ban részesedik.

A munkanélküliségi ráta magas Kínában, a városokban mintegy 10%-os, míg a vidéki területekre az ennél is jelentősebb munkanélküliség és az alulfoglalkoztatottság jellemző. A foglalkoztatottak száma 706 millió főre tehető, a munkások fele a mezőgazdaságban dolgozik, 27%-uk az iparban, 23%-uk pedig a szolgáltató szektorban. Az inflációs ráta 0,8%-os volt 200l-ben.

Kína külkereskedelmi mérlegének egyenlege 25,9 mrd USD-os pozitívumot mutatott 2001-ben. Az export mértéke 262,1 mrd USD volt, a legfontosabb kiviteli partnerek az Egyesült Államok (21 %), Hongkong (18%) és Japán (17%) voltak. Az import volumene 236,2 mrd USD volt ugyanakkor, a behozatal legnagyobb része Japánból (18%), Tajvanról (11 %), valamint Dél-­Koreából és az Egyesült Államokból (10-10%) származott.

Kína a napokban először küldött embert a világűrbe. A jelek szerint Peking mindent megtesz azért, hogy valódi nagyhatalomként lépjen fel Amerikával szemben a világpolitika színpadán. Kína éppen akkor kezdte el hódítását, amikor Oroszország gazdasági okokból leállította a Szojuz űrprogramot, Amerika pedig biztonságtechnikai okokból visszakozott. A kínai vezetők szerint Peking csak akkor válhat igazi nagyhatalommá, ha a modern technika nyújtotta lehetőségeket maradéktalanul kiaknázza. Az utóbbi időszakban Kína regionális hatalommá vált: immár közel negyven éve bír nukleáris fegyverekkel, önálló műholdat lőtt fel, ballisztikus rakétái pedig akár Amerikát is elérik. A világhatalmi státusra törekvés azonban nem zökkenőmentes. Kína az „imperialista veszély” miatt vonakodik a külföldi újdonságoktól, hadserege és űrprogramja azonban nagyrészt még mindig az elavult orosz technológián alapul. Az űrutazás sikere valószínűleg fellelkesíti a kínai vezetőket, akik ezentúl többet fognak fordítani a technológiai fejlesztésekre. Amíg az Egyesült Államok a terror ellen vívja háborúját, addig Kína szuperhatalmi státusra törekszik. Írja a Népszabadság 2003. Novemberi számában.