Társadalmi struktúra

A „nyitás és reform” politikájának bevezetése maga után vonta az ország társadalmának jelentős átalakulását a tradicionális társadalom irányából a modern társadalom felé. Kína hagyományosan mezőgazdasági ország volt, azonban az utóbbi 25 évben megindult a mezőgazdaság alapú gazdaságból ipari gazdaságba, a szocialista tervgazdaságból piacgazdaságba való átalakulás. A lezajlott folyamatokat mutatja, hogy amíg 1978-ban a lakosság 17,9%-a élt városokban, addig 1999-re ez az érték már elérte a 30,9%-os szintet, ami több mint 72%-os növekedés.

A hagyományos társadalmi struktúra, amely piramishoz volt hasonlítható, mára átalakult „tojás” alakúvá, köszönhetően a középosztályt alkotó magánvállalkozók, menedzserek, kisebb ipari és kereskedelmi üzlettulajdonosok és a szolgáltatóiparban dolgozók számának jelentős növekedésének.

Az elmúlt húsz évben a kínai gazdaságban és társadalomban lezajlott változások hozzájárultak a turizmusnak mint új iparágnak a nagymértékű fejlődéséhez. A mezőgazdaság szerepe csökkent, miközben a kereskedelem és a szolgáltatások jelentősége megnövekedett a kínai gazdaságban. A fogyasztási struktúra mind a városi, mind a vidéki lakosság körében számottevően megváltozott; több pénzt költenek magasabb szintű javakra, és az igénybevett javak és szolgáltatások köre is jelentősen bővült. A kultúrára, oktatásra, turizmusra, szabadidőre és sporttevékenységre fordított költségek aránya fokozatosan emelkedett az elmúlt években, 2000-ben például az előző évi 12,3%-ról 14%-ra.